Pécs jobbat érdemel (2. rész)

Pécs-pogányi reptér. Milyen jól hangzik, ugye? Kár, hogy kamu az egész, hiába vezet oda most már egy négysávos út is. Az Expo Centerhez hasonlóan a kedves és nagyvonalú pécsi és baranyai polgárok pénzéből megépített reptér jelenleg mutat ugyan életjeleket, de csak olyanokat, mint egy mélyen alvó lamantin. Elképesztő összegeket toltak és tolnak bele, igény – amint látszik – ebben a formájában egyáltalán nincs rá, forgalom nulla. Pár milliárdot még bele kéne rakni ahhoz, hogy egyszermajdtalánvalamikor hozzon pénzt is a gazdáinak. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy ha jelentkezne egy vevő, azt hetekig kényeztetnék a világ minden lehetséges módján.

Ilyen átgondolatlan, előkészítetlen döntést (építsünk bzmeg repteret, háméne) is csak a közszférában lehet meghozni halálbüntetés nélkül. A kérdés itt is az, ami az Expo Center esetében: ennyire hülyék voltak vagy pénzt akartak beszedni a szokásos módon. Ha így, ha úgy, pokolra kerülnek és örökkön-örökké főzik majd őket egy üstben.

Lépjünk tovább és kezdjünk megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy totális idiótáknak néznek bennünket, adóalanyoknak és választóknak, akik letejelnek szépen minden évben, négyévenként pedig az urnához járulnak lehajtott fejjel és voksukkal legitimálják kirablóik hatalmát. Itt idézném egyik példaképemet, Barcs Miklóst, a Flash együttes frontemberét: „Mindegy, hogy jobbos vagy balos, te sz.ptad meg, szaros.”

El is érkeztünk a fizetőparkolás ügyéhez. Ugye, nyájas Olvasó, te is hallod azt a csengő-csilingelő hangot, ahogy a százasod leér a parkolóautomata belsejébe? Gondolom, téged is éppolyan kellemetlen érzés fog el ilyenkor, mint engem, mert bevillan, hogy talán éppen most lett kerek az az összeg, amiből egy nagyon gazdag ember a hülye fiának érettségi-ajándékként egy vadonatúj BMW-t vásárol. Én ugyan most is boldog vagyok, hogy 2-3 nemes és nagyszerű embernek tömöm tele a zsebeit évek óta, de csak jobb lenne, ha esetleg több tízezezer jobbágynak lenne kicsivel elviselhetőbb az élete a bedobált pénz jóvoltából. Például kettővel kevesebb kátyúba hajtana bele naponta és kettővel kevesebbszer lenne kénytelen azt üvölteni, hogy dögöljetek meg, rohadékok. De szép is lenne! Egyszóval: mi a falhoz vert büdös francért nem a város üzemelteti a parkolórendszert? Ugye most már kórusban énekli velem mindenki: „Kit kellett megkenni, sálálálálá, kit kellett megkenni, sálálálállálá?”

Folytatása következik, a sorozat utolsó része rövidesen a pecsigerilla.blog.bama.hu-n. Maradjanak velem!

Pécs jobbat érdemel (1.rész)

Életem első tizennyolc évét egy unalmas kisalföldi városban éltem le. 1992-ben kerültem Pécsre, és úgy 94 körül szerelembe estem vele. Ezt a mondatot vagy ötször elkezdtem gépelni, de be kell látnom, jelenleg erről a szerelemről többet képtelen vagyok mondani. Csak még annyit: Pécs (és főleg a Mecsek lejtői és a legfantasztikusabb rész, a Tettye) számomra olyan, mintha nem is Magyarországon lenne. Lehet, hogy ezért is imádom annyira.

A Csók és könny világából kukkantsunk át egy pillanatra a pokol legszörnyűbb bugyrába, ahol a korrupt és dilettáns politikusokat és udvartartásuk tagjait éppen tüzes fogóval szaggatják szét az ördögök, miközben mellékbüntetésként Fásy Ádám énekli a Mesterhármas, táncra magyart! Hohó, mennyi ismerős pécsi arc!

Szóval az igazság az, hogy ha néha elfelejtettem volna az elmúlt években, hogy ez a város Magyarországon van, a helyi közélet történései nap mint nap visszaráncigáltak volna a képzelet világából a Széchenyi tér rideg aszfaltjára (felkészül: kínai márvány).

Diplomás tolvajok, kártékony és arrogáns senkiháziak, dilettáns talpnyalók készítették elő és asszisztálták végig azt a példátlan lopáscunamit, aminek következményeként Pécs mára totálisan eladósodott. Lopás? Nem túlzás ez, gerilla? Nem, nem, kicsikéim. Ha rossz döntések következtében a köz zsebéből eltűnik a lé, annak a büntetőjogi minősítése lehet KISNYÚL, valójában LOPÁSRÓL van szó.

Ha nem lenne az uniós EKF-pénz, akkor most Páva Zsolt nem új és szép tereket adna át boldogan, hanem az irodájában zokogva szidná a rohadt kommunistákat és átkozná a percet, amikor igent mondott Viktornak a polgármesterjelölti felkérésre.

De hogy ne a levegőbe beszéljek, nézzünk néhány tanulságos sztorit a „Hogyan tegyünk tönkre egy várost, miközben saját zsebünket teletömjük” című sikertankönyvből.

A legdurvább a már régen zárva tartó úgynevezett Expo Center ügye. Azért mondom, hogy úgynevezett, mert expo a büdös életben nem lesz benne már, de valószínűleg egy seggrepacsi vetélkedő sem. (A nagy ipari kiállításoknak amúgy is befellegzett már rég, feleslegessé váltak.) Tervezési és kivitelezési hibák miatt a rezsije ugyanis olyan magas, hogy ha jelentkezne is rá vevő, azt rögtön vinnék a Rét utcába kezelésre. Az építésre felvett hitelt még évekig fizeti vissza a város (illetve a város cége, de ez mindegy), bónuszként pedig, a ki nem fizetett munkák miatt, a fél pécsi építőipar a tönk szélére sodródott. A legmegnyugtatóbb megoldás az lenne, ha az épület valahogy spontán megsemmisülne, pl. egy mini aszteroida jóvoltából. Következtetés: a megbízásért zsebbe fizetés csak valószínűsíthető, viszont az, hogy eszetlenül és fölöslegesen ugrott bele a város a beruházásba, tény. Elindult egy önkormányzati vizsgálat. A politikai felelősök többszáz milliós kárt okoztak a városnak.

Holnap folytatom, maradjanak velem. Lesz még: repülőtér, fizetőparkolás és egyéb mókás ügyek.

Pop, Pécs, satöbbi

A Népszabadság mai számában (a nol.hu-n nem találtam, nem tudok linket adni) Sir Bob Scott (a képen ő látható), a 2008-as liverpooli EKF-program egyik főembere üzen Pécsnek. Magyarként megszoktuk, hogy ha egy ötvennél idősebb ember kezd el beszéni az EKF-ről, vagy úgy általában a kultúráról, akkor két perc múlva mindenki alszik a környezetében. Nálunk a kultúra szó hallatán mindenki az úgynevezett magas kultúrára gondol: naggggyon komoly színházi előadásokra, komolyzenére, kortárs képzőművészeti tárlatokra, tehát csupa olyan dologra, ami egy nagyon szűk kör ügye. ÉS EZ NAGYON NAGY BAJ. Na, de mit is mond Sir Bob Scott? „… az egész város közösségének kell akarnia kihozni valamit a felkínált lehetőségből. Mindenkinek kell nyújtania valamit, nem kell restellni a populáris kultúrát, eseményeket.” Számunkra szokatlanul tiszta beszéd.

Márpedig, ha a jövő évi pécsi programsort nézzük, akkor nem látunk mást, mint maximum 2-300 embert felizgató események ígéretét és homályos utalásokat popkulturális programokra. Az nyilván vicc, hogy jutu, meg redhátcsili. Jellemző, hogy például popzenei vonalon semmi értelmes nem jutott eszébe eddig az illetékeseknek. Nem százmilliókért kell egy darab túlértékelt sztáregyüttest idehozni, hanem mondjuk szervezni (kellett volna) egy 2-3 napos fesztivált feltörekvő, de már valamennyire ismert hazai és külföldi zenekarok meghívásával, ami akár a környező országokban is kiválthatna némi érdeklődést.

Nagyon leegyszerűsítve az a probléma, hogy egy Bauhaus-kiállítás és Fekete Pákó között számos állomás van a Kultúra Vasútvonalán, de erről itt Pécsen mintha nem akarna senki tudomást venni, holott a többség ezeken az állomásokon száll le. Márpedig ha nem mutatunk valami különlegeset Európának, csak azt a dögunalmat, amit itt kultúra címkével évről évre megpróbálnak ránksózni, akkor a kultúra iránt valóban érdeklődő emberek (magyarok és külföldiek) 2011-ben már arra se fognak emlékezni, hogy van valahol egy város a Balkán kapujában, amit Pécsnek hívnak.