Pop, Pécs, satöbbi

A Népszabadság mai számában (a nol.hu-n nem találtam, nem tudok linket adni) Sir Bob Scott (a képen ő látható), a 2008-as liverpooli EKF-program egyik főembere üzen Pécsnek. Magyarként megszoktuk, hogy ha egy ötvennél idősebb ember kezd el beszéni az EKF-ről, vagy úgy általában a kultúráról, akkor két perc múlva mindenki alszik a környezetében. Nálunk a kultúra szó hallatán mindenki az úgynevezett magas kultúrára gondol: naggggyon komoly színházi előadásokra, komolyzenére, kortárs képzőművészeti tárlatokra, tehát csupa olyan dologra, ami egy nagyon szűk kör ügye. ÉS EZ NAGYON NAGY BAJ. Na, de mit is mond Sir Bob Scott? „… az egész város közösségének kell akarnia kihozni valamit a felkínált lehetőségből. Mindenkinek kell nyújtania valamit, nem kell restellni a populáris kultúrát, eseményeket.” Számunkra szokatlanul tiszta beszéd.

Márpedig, ha a jövő évi pécsi programsort nézzük, akkor nem látunk mást, mint maximum 2-300 embert felizgató események ígéretét és homályos utalásokat popkulturális programokra. Az nyilván vicc, hogy jutu, meg redhátcsili. Jellemző, hogy például popzenei vonalon semmi értelmes nem jutott eszébe eddig az illetékeseknek. Nem százmilliókért kell egy darab túlértékelt sztáregyüttest idehozni, hanem mondjuk szervezni (kellett volna) egy 2-3 napos fesztivált feltörekvő, de már valamennyire ismert hazai és külföldi zenekarok meghívásával, ami akár a környező országokban is kiválthatna némi érdeklődést.

Nagyon leegyszerűsítve az a probléma, hogy egy Bauhaus-kiállítás és Fekete Pákó között számos állomás van a Kultúra Vasútvonalán, de erről itt Pécsen mintha nem akarna senki tudomást venni, holott a többség ezeken az állomásokon száll le. Márpedig ha nem mutatunk valami különlegeset Európának, csak azt a dögunalmat, amit itt kultúra címkével évről évre megpróbálnak ránksózni, akkor a kultúra iránt valóban érdeklődő emberek (magyarok és külföldiek) 2011-ben már arra se fognak emlékezni, hogy van valahol egy város a Balkán kapujában, amit Pécsnek hívnak.