Pécs jobbat érdemel (3. rész)

Expo Center, reptér, parkolás, ezek csak a nagy nyilvánosságot kapott, gárdistaaggyal is könnyen átlátható ügyek. Ezeknél tényleg akkora a lóláb, hogy nem egyszerűen kilóg, hanem forgalmi dugókat okoz Patacstól a Budai vámig. A már-már művészi szintre emelt, nonfiguratív, kiállítótermekbe illő gazemberségeket máshol kell keresnünk.

Rengetegen álmodozunk arról, hogy egyszer nyerünk több tízmillió forintot a lottón. Negyven milliót mondjuk. Ugye nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egy harmadik típusú találkozásnak nagyobb az esélye? De összejöhet az a negyven milla máshogy is, például sokat segít, ha önkormányzati vezetők/gengszterek zsebében tartózkodunk kesztyűbábként. Mert akkor ezek időnként mozgatnak minket, majd megjutalmaznak, ha ügyesek voltunk.

Kelemen László mindannyiunk cége, a Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Rt. (a Holding elődje) vezetője volt a Toller-érában és még utána is egy darabig. Papíron tehát a beosztottunk volt, az egyik szolgánk. De valamiért mégsem így viselkedett regnálása alatt. Tasnádi színrelépésével és a sokasodó árnyak miatt kellett mennie – 40 milliós végkielégítéssel. Ha kerekítünk és 160 ezer lakossal számolunk, akkor minden pécsi polgár 250 forinttal szállt be, egy négyfős család egy ezressel. Ugye szívesebben dobta volna mindenki a Dunába ezt a pénzt?

A Dunántúli Napló újságírója, Cseri „Cserminátor” László által feltárt kétes (értsd: kilométerekről bűzlő) PVV-ingatlanügyek miatt rendőrségi nyomozás indult. Az ügy biztosan jó sokáig elhúzódik majd, hiszen számos ingatlanbizniszről van szó, több közülük olyan, hogy egy átlagos képességű ügyvéd biztosan merevgörcsöt kapna a papírok láttán. Vádaskodás lenne, ha olyanokat írnék, hogy a városi vagyon elherdálása személyes haszonszerzés céljából, úgyhogy nem is teszek ilyet. Inkább eljátszom a gondolattal, mit tennék, ha csupán a pofám befogásáért adna nekem valaki negyven millió forintot.

„Ki nem tudja, hogy ki volt a fő hajtója ezeknek a “beruházásoknak”?” – írta hozzászólásában Krankenschrantz. Tudjuk, persze. Azt is tudjuk, nincs abban a helyzetben, hogy védekezzen. Nem is lesz soha. A purgatóriumból nincs visszaút.

Pécs jobbat érdemel (2. rész)

Pécs-pogányi reptér. Milyen jól hangzik, ugye? Kár, hogy kamu az egész, hiába vezet oda most már egy négysávos út is. Az Expo Centerhez hasonlóan a kedves és nagyvonalú pécsi és baranyai polgárok pénzéből megépített reptér jelenleg mutat ugyan életjeleket, de csak olyanokat, mint egy mélyen alvó lamantin. Elképesztő összegeket toltak és tolnak bele, igény – amint látszik – ebben a formájában egyáltalán nincs rá, forgalom nulla. Pár milliárdot még bele kéne rakni ahhoz, hogy egyszermajdtalánvalamikor hozzon pénzt is a gazdáinak. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy ha jelentkezne egy vevő, azt hetekig kényeztetnék a világ minden lehetséges módján.

Ilyen átgondolatlan, előkészítetlen döntést (építsünk bzmeg repteret, háméne) is csak a közszférában lehet meghozni halálbüntetés nélkül. A kérdés itt is az, ami az Expo Center esetében: ennyire hülyék voltak vagy pénzt akartak beszedni a szokásos módon. Ha így, ha úgy, pokolra kerülnek és örökkön-örökké főzik majd őket egy üstben.

Lépjünk tovább és kezdjünk megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy totális idiótáknak néznek bennünket, adóalanyoknak és választóknak, akik letejelnek szépen minden évben, négyévenként pedig az urnához járulnak lehajtott fejjel és voksukkal legitimálják kirablóik hatalmát. Itt idézném egyik példaképemet, Barcs Miklóst, a Flash együttes frontemberét: „Mindegy, hogy jobbos vagy balos, te sz.ptad meg, szaros.”

El is érkeztünk a fizetőparkolás ügyéhez. Ugye, nyájas Olvasó, te is hallod azt a csengő-csilingelő hangot, ahogy a százasod leér a parkolóautomata belsejébe? Gondolom, téged is éppolyan kellemetlen érzés fog el ilyenkor, mint engem, mert bevillan, hogy talán éppen most lett kerek az az összeg, amiből egy nagyon gazdag ember a hülye fiának érettségi-ajándékként egy vadonatúj BMW-t vásárol. Én ugyan most is boldog vagyok, hogy 2-3 nemes és nagyszerű embernek tömöm tele a zsebeit évek óta, de csak jobb lenne, ha esetleg több tízezezer jobbágynak lenne kicsivel elviselhetőbb az élete a bedobált pénz jóvoltából. Például kettővel kevesebb kátyúba hajtana bele naponta és kettővel kevesebbszer lenne kénytelen azt üvölteni, hogy dögöljetek meg, rohadékok. De szép is lenne! Egyszóval: mi a falhoz vert büdös francért nem a város üzemelteti a parkolórendszert? Ugye most már kórusban énekli velem mindenki: „Kit kellett megkenni, sálálálálá, kit kellett megkenni, sálálálállálá?”

Folytatása következik, a sorozat utolsó része rövidesen a pecsigerilla.blog.bama.hu-n. Maradjanak velem!

Pécs jobbat érdemel (1.rész)

Életem első tizennyolc évét egy unalmas kisalföldi városban éltem le. 1992-ben kerültem Pécsre, és úgy 94 körül szerelembe estem vele. Ezt a mondatot vagy ötször elkezdtem gépelni, de be kell látnom, jelenleg erről a szerelemről többet képtelen vagyok mondani. Csak még annyit: Pécs (és főleg a Mecsek lejtői és a legfantasztikusabb rész, a Tettye) számomra olyan, mintha nem is Magyarországon lenne. Lehet, hogy ezért is imádom annyira.

A Csók és könny világából kukkantsunk át egy pillanatra a pokol legszörnyűbb bugyrába, ahol a korrupt és dilettáns politikusokat és udvartartásuk tagjait éppen tüzes fogóval szaggatják szét az ördögök, miközben mellékbüntetésként Fásy Ádám énekli a Mesterhármas, táncra magyart! Hohó, mennyi ismerős pécsi arc!

Szóval az igazság az, hogy ha néha elfelejtettem volna az elmúlt években, hogy ez a város Magyarországon van, a helyi közélet történései nap mint nap visszaráncigáltak volna a képzelet világából a Széchenyi tér rideg aszfaltjára (felkészül: kínai márvány).

Diplomás tolvajok, kártékony és arrogáns senkiháziak, dilettáns talpnyalók készítették elő és asszisztálták végig azt a példátlan lopáscunamit, aminek következményeként Pécs mára totálisan eladósodott. Lopás? Nem túlzás ez, gerilla? Nem, nem, kicsikéim. Ha rossz döntések következtében a köz zsebéből eltűnik a lé, annak a büntetőjogi minősítése lehet KISNYÚL, valójában LOPÁSRÓL van szó.

Ha nem lenne az uniós EKF-pénz, akkor most Páva Zsolt nem új és szép tereket adna át boldogan, hanem az irodájában zokogva szidná a rohadt kommunistákat és átkozná a percet, amikor igent mondott Viktornak a polgármesterjelölti felkérésre.

De hogy ne a levegőbe beszéljek, nézzünk néhány tanulságos sztorit a „Hogyan tegyünk tönkre egy várost, miközben saját zsebünket teletömjük” című sikertankönyvből.

A legdurvább a már régen zárva tartó úgynevezett Expo Center ügye. Azért mondom, hogy úgynevezett, mert expo a büdös életben nem lesz benne már, de valószínűleg egy seggrepacsi vetélkedő sem. (A nagy ipari kiállításoknak amúgy is befellegzett már rég, feleslegessé váltak.) Tervezési és kivitelezési hibák miatt a rezsije ugyanis olyan magas, hogy ha jelentkezne is rá vevő, azt rögtön vinnék a Rét utcába kezelésre. Az építésre felvett hitelt még évekig fizeti vissza a város (illetve a város cége, de ez mindegy), bónuszként pedig, a ki nem fizetett munkák miatt, a fél pécsi építőipar a tönk szélére sodródott. A legmegnyugtatóbb megoldás az lenne, ha az épület valahogy spontán megsemmisülne, pl. egy mini aszteroida jóvoltából. Következtetés: a megbízásért zsebbe fizetés csak valószínűsíthető, viszont az, hogy eszetlenül és fölöslegesen ugrott bele a város a beruházásba, tény. Elindult egy önkormányzati vizsgálat. A politikai felelősök többszáz milliós kárt okoztak a városnak.

Holnap folytatom, maradjanak velem. Lesz még: repülőtér, fizetőparkolás és egyéb mókás ügyek.

Egy pécsi Gróf

Ha valaki, akkor ő egy igazi gerilla. Képregényeiben nem kímél sem Istent, sem embert, ha valami vagy valaki nem tetszik neki, előkapja a hábés ceruzát és büntet. Honlapján órákig el lehet nézelődni, ott az egész múltja, nemrég indított mikroblogja (grofbalazs.tumblr.com) pedig néhány hét alatt a hazai tumblr-szcéna egyik legismertebbje lett. A Pécsi Gerilla rövid interjút készített Gróf Balázzsal, akit csak a csoda menthet meg a pécsi kúllistára való felkerüléstől.

– Kész van már a Junkies-klip?

Gróf Balázs: – Még nincs, de a héten már megláttam a fényt az alagút végén. Kiegészíteném azt, amiket a leadben füllentesz rólam: sajnos a honlapomon jelenleg nincs fent az egész múltam, mert újra kezdtem építeni a szájtot, és ez lassan megy. Másrészt meg már nem szokásom név szerint nekimenni senkinek a képregényekben, úgy látszik én is csak öregszem. Ki tudja, pár év múlva nem egy kandalló-típusokat bemutató sorozatot fogok-e rajzolni?

A Blind Myselfnek készített, nemzetközi ismertséget hozó kliped után letámadtak a zenekarok?

– A „nemzetközi ismertég” kifejezéssel csínján bánjunk, mert mindössze annyi történt, hogy az amerikai MTV metálműsorának a toplistáján landolt a klip, nem többet, nem kevesebbet. Nemrégiben a hírhedten grafomán Keith Caputo, vagyis a Life Of Agony énekese hintette el egy e-mailben, hogy akarna velem klipet csináltatni a szólólemezéhez, de nem hiszem, hogy komolyra fordul a dolog, majd meglátjuk. Jövő tavaszra a Kiscsillagnak csinálhatok egyet, aminek azért örülök nagyon, mert szerintem az ő lemezük lett 2009 legjobb lemeze. Nálam, a saját tízes listámon külföldi zenekarok lemezeit is megelőzve.

Az ország egyik legismertebb képregényrajzolója vagy. Próbáltak valahogy bevonni az EKF-programba?

– Annak idején a leges-legelső EKF-felelős, Takáts József is leült velem valami képregényes történelemkönyvről beszélni, ami nyilván Pécs történetét mondta volna el, nem lett belőle semmi, nem is nagyon bánom. Aztán rajzoltam pár képregényt valami pályázati felhívás propagálására, ami arra ösztönözte a város lakóit, hogy tervezzék újra maguk a köztereinket. Kicsit később a Mészáros-féle vezetés kért randevút tőlem, de a cigizésen túl nem sokra jutottunk egymással, mint az ábra illusztrálja. Azóta semmi nem történt senkivel EKF-ügyben.

Egyébként miért nem költözöl el Pestre?

– Én úgy látom, hogy egy idő után a legtöbb pesti is inkább kiköltözik onnan, ami nem egy jó reklám a fővárosnak, valljuk be.

Mi a helyzet a mikroblogolással, a tumblr-rel? Érdemes volt belekezdeni?

– Ez egy tanulságos dolog mert beigazolja azt az elképzelést, hogy a hírnév önmagában erőpontokat képez egy olyan játékban, ahol elméletileg mindenki egyenlő esélyekkel indul a pontszerzésért, még ha nem is a pontszerzésről szól alapvetően az egész. Uj Péter pl. hiába nyomja a tumblr-t egy nickkel, vagyis egy internetes álnéven, ha egyszer valaki beazonosítja őt, akkor általában követni is fogja a posztjait, hiszen egy ismert ember, jelen esetben az Index főszerkesztője eleve érdekesebb mikrobloggernek tűnik bárkinél. Nem csoda hát, ha „cvikli” a napokban adta hírül, hogy már több mint 500 követője van. Meglepődnék, ha valaki ugyanezt az eredményt tök civilként tudná elérni.

– Szerinted kiknek kéne mindenképpen szerepelniük a pécsi kúllistán?

Szerintem ahány hely van a listán, azt mind Lovasi Andrásnak kéne betölteni, és erre egy csomó indokom van:
1. ő az elmúlt 20 év legjelentősebb magyar dalszerzője, ráadásul pécsi,
2. sosem költözött el Pécs közeléből,
3. már elmúlt 40, de ez semmilyen értelemben nem látszik meg rajta,
4. amikor az „anyazenekara” kifulladni látszott, csinált a nulláról egy hobbizenekart, ami az évek során az egyik legjobb új magyar együttes lett,
5. a Kispál és a borz épp idén szedte össze magát ezzel az új, 4 számos anyaggal, szóval hülye, aki temetné a zenekart,
6. bárki, bármikor elbeszélgethet vele egy pohár ital mellett, szóval egyáltalán nem szállt a fejébe önmaga jelentősége.
Mi ez így összesítve, ha nem maga a két lábon járó KÚLSÁG?

Hogy van Meteorológus Mihály? Beedatja magának a H1N1 elleni oltást?

– Ezt még azért nem sikerült megtudnom, mert Mihályról még mindig nem derült ki, hogy tősgyökeres, igazi jobboldali szavazó, avagy csak mímeli ezt. Ha az előbbi, akkor Mihály nyilván kézzel-lábbal tiltakozik a „kommunista” oltás ellen, ha nem, akkor meg… de remélem, ez kiderül majd a róla szóló rajzfilmsorozat következő epizódjából!

A legkúlabb pécsiek

Most, hogy közeledik nem csak az év, hanem az évtized vége is és sorra készülnek világszerte a különböző toplisták, a Pécsi Gerilla sem tétlenkedhet. Néhány napon belül megmondom, kik voltak a kétezres évek legkúlabb pécsi személyiségei, de ehhez a Te véleményedre és ötleteidre is szükségem van, kedves Olvasó. Mielőtt azonban folytatom, tisztázzuk, mit is jelent az, hogy kúl. (Listánkat a kiváló magyar cool lista ihlette, de annyiban eltér attól, hogy azt unatkozó pesti újságírók állították össze hat tonna ironiával és összekacsintással a tarsolyukban, ebből következően az ott szereplő fiúknak és lányoknak csak egy töredéke valóban kúl.)

Jobbikosoknak mondom, hogy felesleges nekiállni vadul kommentelgetni, fáradtságos munkával bepötyögni a klaviatúrán a kiegyenesített kaszával azt, hogy zsidóköcsögbuzici-gánynyugatbérencidegenlelkű. Egyrészt ugyanis szépen megmagyarítottam az angol cool-t, másrészt pedig be fogjátok látni kis mérges tengerimalacaim, hogy esetünkben a kúlnál nincs jobb kifejezés. Kúl ugyanis szerintem az, aki extra jó arc, miközben valami hasznos, de mások számára is izgalmas és szórakoztató dolgot csinál. Aki idol, minta, példakép lehet. Na ugye. A menő szó nem jó helyette, hiszen mennyire dedós-diszkópatkányos íze van már!

A kúlon túl vagyunk, most jöjjenek a kúllistára kerülés feltételei. A jelölt szorosan kötődjön Pécshez, Baranyához, de nem kell jelenleg itt élnie. (Baranya igazából Pécset jelenti, aki baranyai, az valamennyire mindenképpen pécsi, ezért pécsi a lista és nem baranyai.) Legalább szubkulturális szinten ismert embernek számítson, tehát Poldi bácsi a hetedikről nem nevezhető csak azért, mert mindig köszön. Viszont ha népszerű sci-fi-regényeket ír álnéven, hétvégente pedig fellép az unokája grindcore zenekarával, akkor naná.

Politikusok: NEM, NEM, NEM, NEM, NEM! Mindenki más nevezhető, jelölhető, ajánlható. A végén a Pécsi Gerilla és felkért szakértők döntik el, ki kerül rá és hányadik helyen a huszas listára.

Ja, és még valami. A listán mindenképpen szerepel majd Lovasi András, mégpedig igen előkelő helyen. SAJNOS még mindig ő az egyik legkúlabb arc a megyében.

Köszönjük, pécsi foci!

Egyetlen pozitív hozadéka van a város, a megye, az ország, a világmindenség és szegény néhai bűnöző Kalmanovics számára annak, hogy a pécsi foci húsz éve folyamatosan lefelé megy. Ez pedig a pécsi Rátgéber- és kosárlabdakultusz. Akkor ezt most kifejtem.

Az vitathatatlan, hogy a futball – ha azt nem tolocskók, lengyelferik, horváthgyulák játsszák – látványosabb és szórakoztatóbb játék, mint a kosárlabda, főleg annak női változata. Ha Pécs csak fele akkora focifellegvárrá alakult volna az elmúlt 15-20 évben, mint mondjuk Debrecen, és a csapat most nem nevetség tárgya lenne, hanem az aranyért küzdene az első osztályban, akkor a női kosárlabda maximum kellemes színfolt lehetne a baranyai sportéletben.

Mivel azonban a pécsi futball az évek alatt szép lassan letammonizálódott, a kosárlabda átvette tőle a közönségszórakoztató és közösségképző szerepet. Még szép, hogy én, aki a labdarúgás nevű sportág kritikátlan rajongója vagyok, a MiZónak szorítok, a Pamacson pedig már évek óta röhögni sem tudok, egyszerűen csak nem veszem tudomásul a létezését.

Nem vagyok hülye, hogy kétségbe vonjam Rátgéber zsenialitását (viccen kívül: szerintem a magyar fociban is tudna sikereket elérni), de még az ő géniusza is kevés lett volna ahhoz, hogy a női kosárlabda népszerűségét a futballé fölé emelje Pécsett, ha nincs a fentebb vázolt folyamat.

Leegyszerűsítve: ha a Pamacs nyert volna néhány NB I-es bajnokságot 90 óta, akkor nagy valószínűséggel a város nem alakul kosárlabda-fellegvárrá, nincs dicsőséges Euroliga-szereplés, nincs ekkora kultusza a kosárlabdának és Rátgébernek, és persze utóbbi nem ment volna Moszkvába sem. Szóval hajrá MiZo és köszönjük szépen, pécsi foci!

És akkor most jöhetnek a gyalázkodó kommentek!

Ilyen állatkertre nincs szükség

Másmilyenre se nagyon. De azért állatokat jó volna nézegetni 2020-ban is gyerekekkel vagy nélkülük. Akkor most mi van? Kapd össze magad, gerilla!

A pécsi állatkertet még akkor építették, amikor egy csimpánz vagy farkas arra volt jó, hogy május elsején, öt sör után, enyhén imbolyogva, kellemesen lelazulva étcsokit lehessen dobálni neki a gyerekkel. És apu, miért van bezárva? Hát hogy meg ne haraphasson, Ferike! Az intézmény tolvajok és dilettánsok közreműködésével a kilencvenes évek végére annyira lezüllött , hogy Csoki, a medve brutális elpusztításán már meg sem lepődött senki.

Lehet nosztalgiázni, persze. Én is élveztem az állatkerti kirándulásokat öttől tizenöt éves koromig. Csakhogy időközben felnőttem, el tudom különíteni a valóságot a mesétől, és a húgom haját sem húzogatom már. Aki felnőtt fejjel nem látja be, hogy érző lényeket ketrecbe zárni ÉGBEKIÁLTÓ GAZSÁG ÉS BŰN, a mellé vagy gondozót kell kijelölni vagy a szomorú állatkerti oroszlánok elé kell vetni haladéktalanul.

A pécsi állatkertet be kell zárni. Ezt nem csak én mondom szerencsére, hanem a hatóságok is. A kérdés csak az, érdemes-e újat építeni. Mert a városi gyereknek azért csak kéne mutatni élő állatot, olyat, ami nem csak akkor mozog és ad ki hangot, amikor apa belerakja a duracellt. A megoldás végül is nagyon egyszerű. Nagytestű majmot, farkast, rókát, oroszlánt, vizilovat, bölényt, struccot, gólyát, tyrannosaurus rexet, fekete pákót NEM zárunk be csak azért, hogy LÁSSUNK ilyen lényt. Ha a méregdrága, Matyi Dezső által kiadott albumokat nem is vesszük meg a kölyöknek, még a tévészolgáltatók szociális csomagjaiban is mindig akad olyan csatorna, amely éppen szép képeket mutat BOLDOG legelészőkről, üvöltőkről, vadászókról, repkedőkről. Az internetes videómegosztók meg aztán a paradicsomát jelentik még az egészen extrém állatok szerelmeseinek is. Végig akarsz nézni egy horgászbotos cápafárasztást? Youtube.com, minimális angoltudás, élmény.

Szóval nagytestű állatok KITILTVA. De mi legyen a kicsikkel? Szurikátákkal, tengeri malacokkal, papucsállatkákkal. Nem vagyok benne biztos, hogy igazam van, de egy tényleg nagy területen nekik TALÁN lehetne csinálni valamit, egy parkot, ahol minimális korlátozás mellett élhetnek viszonylag szabad életet. Ahol saját maguk lehetnek.

Itt jegyzem meg, hogy az állatkert mai vezetése a züllést megállította, abból a kevés pénzből, ami van, mindent kihoz, de hát az oroszlánokat nem csaphatják ki szaladgálni a Mandulásba, mert eltévednének szegények.

A legjobb reklámfilm Pécsről

Mi? Még csak nyolcezren látták ezt a youtube-on? A tavaszi pécsi sci-fi fesztivál gigamenő reklámfilmje Emu úr műhelyéből. Ezt kéne tolni EKF-vonalon orrba-szájba a külföldi és hazai tévécsatornák reklámblokkjaiban. Tisztelt EKF-illetékesek! Holnap tessék talicskákban feltolni a pénzt Emu lakásába (szívesen megadom a mobilszámát), és térden állva rimánkodni neki, hogy készítsen még néhány ilyen remekművet. Jönnének ám a japánok.

Frissítés: ezt meg el is felejtettem.

Márton nap – interjú egy borgerillával

Ma Márton napja van, újabb ürügy a piálásra. Itt az új bor megkóstolásának és a régi agresszív letámadásának ideje, a liba helyett meg jó lesz némi parízer is. Vagy mégsem? A baranyai borgerilla, a Pécsi Borozó főszerkesztője, a Pocsék Borok Készítőit Kivégző Szövetség főtitkára, Győrffy Zoltán (igen, ő van a képen) interjút adott a Pécsi Gerillának Márton nap alkalmából.

Pécsi Gerilla: – Véd-e a jó bor az influenzával szemben?
Győrffy Zoltán: – Csak az véd.

PG: – És a boroskóla?
Gy.Z.: – Abban fejlesztették ki a H1N1 vírust.

PG: – Milyenek az idei borok?
Gy.Z.: – Túl jók.

P. G.: – Miért kell a libákat bántani? Mit vétettek szegények?
Gy.Z.: Hangos a gágogásuk, finom a májuk, kell több érv? A gúnárok csípnek is!

P.G.: – Mekkora az a bormennyiség, amelynek szervezetbe juttatása után már nem élvezhető a minőség?
Gy.Z.: Nem értem a kérdést.

P. G.: – Mit tanácsol annak, aki ma egy igényes Márton-napi mulatságon akar részt venni?
Gy.Z.: Egyen libát, mert a liba jó. Igyon bort, mert a liba borral még jobb. Érezze azt legalább pár órán át, hogy H1N1, világválság, pécsi politikusok bénasága ellenére ki lehet kapcsolódni. Ma hagyja maga mögött a baromságokat. Utána viszont ne üljön autóba, mert az nem jó senkinek.

P. G.: – Milyen bor illik a Pécsi Gerillához?
Gy. Z.: – Hétköznapokon csak pécsi fehér fröccs. Ma kivételesen friss oportó (hívhatjuk portugiesernek is, ha eurokonformok szeretnénk lenni) vagy kékfrankos rozé is.

EKF: a minimum biztosan összejön

Még a felsőfokú gerilla-kiképzés idején, tavaly ősszel a Dunántúli Napló sms-rovatában hívtam fel az illetékesek figyelmét arra, hogy a tettyei nagyobbik óriáscsúszdán egy gyerekfej nagyságú lyuk található. Az esetleges következményekre is felhívtam a figyelmet, leszakadt karok és egyéb véres testrészek képét felvillantva. A Pécs Holding mint a villám szállította el a két csúszdát a helyszínről, sajnos azt is, amelyiknek semmi baja nem volt. (A másikon is egyetlen egyméteres szakaszt kellett volna kicserélni.) Kiderült, a csúszdákat soha nem hozzák már vissza, mert „úgyis lesz majd itt valamikor egy új játszótér”.

Több mint egy évet kellett várni. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy érdemes volt.

Számomra is megdöbbentő, de egyre biztosabbá válik, hogy a pécsi EKF-es köztérfelújítások az egész program egyetlen egyértelműen sikeres részét alkotják majd. Azt csak az egészen nagy, világbajnok idióták vitatták és vitatják, hogy a pécsi köztereket MEG KELLETT ÚJÍTANI. A hatvanas években biztosan pompásan nézett ki a Köztársaság tér, meg lehet nosztalgiázni a Széchenyi térre megbeszélt randevúkra gondolva, de most 2009-et írunk és időközben már nem szovjetország nem hivatalos része vagyunk, hanem az Európai Unióé.

A lényeg: Uránváros jól sikerült, a Köztársaság tér is rendben van, a Tettye pedig egyszerűen fantasztikus lesz és a látványtervek alapján a többi helyszín sem lesz elk.rva. (Úristen, megdicsértem őket!)

Mivel tettyei gerilla vagyok (mostanában egyre gyakrabban érzem úgy, hogy nem is pécsi vagyok, hanem tettyei), végigkövettem a felújítás fázisait és most már látszik, tényleg az ország egyik legszebb parkja körvonalazódik arrafelé. Nagyon féltem, hogy eltűnik majd az a hangulat, ami a Tettyét nem csak a város, de az ország egyik legkülönlegesebb részéve teszi. Hát nem fog eltűnni, sőt. Sőt, sőt, sőt, sőt.

Egészen hihetetlen, de még a fakivágásokat és a bozótgyérítést is úgy végezték el, ahogy kell. Fentről pazar kilátás, új játszótér, rengeteg pad, tökéletes kivilágítás, esküszöm, senki nem fizet nekem ezért a posztért.

És még új óriáscsúszdák is vannak (a fotókon ezek láthatók), a gyerekeket le kell fogni, ha arra járunk.

Azért nem is olyan halkan azt is meg kell említeni, hogy ez volt a minimum, ha már az EKF többi része (nagyprojektek, jövő évi programterv, stb.) olyan, amilyen. Mondjuk errefelé – sajnos – ez sem kevés.