Kúlság from Pécs

Akkor most jöjjön, aminek jönnie kell: kúlság from Pécs. Összeállt a pécsi kúllista, amit a nagyobb izgalom és a több kattintás érdekében részletekben közlök, hátulról előre haladva és nem árulom el, hogy mikor kezdem. Ugyan vannak meglepő szereplői, például egy Kecske, valamint egy viziló, de összességében teljesen komolyan vettem a feladatot, kemény tudományos munka előzte meg a publikálást. Minden kúllistáshoz tartozik egy indoklás, és egy szekundánst (segítőt) is felkértem a személyek és állatok jellemzésére, igaz, ő csak egyetlen szóval tehette ezt meg. Az átlagéletkor kétségtelenül magasabb a kívánatosnál. Az egyik kommentben valaki megkérdezte, miért sajnálatos, hogy Lovasi szerepelni fog ezen a listán. Azt válaszoltam neki, hogy ha egy családban a nagypapa a legkúlabb arc, akkor a többi családtaggal komoly bajok vannak. Szeretnék én is fiatal embereket látni itt, nem ilyen trottyosokat, de hozott anyagból dolgozom, és a tizen-huszonévesek nem nagyon rángatják az istrángot manapság a megyében. Hát ennyi. Minden fanyalgónak üzenem, hogy a majdnem kúl pécsiek listája még üres, és gyakorlatilag a végtelenségig bővíthető.

Pécs jobbat érdemel (3. rész)

Expo Center, reptér, parkolás, ezek csak a nagy nyilvánosságot kapott, gárdistaaggyal is könnyen átlátható ügyek. Ezeknél tényleg akkora a lóláb, hogy nem egyszerűen kilóg, hanem forgalmi dugókat okoz Patacstól a Budai vámig. A már-már művészi szintre emelt, nonfiguratív, kiállítótermekbe illő gazemberségeket máshol kell keresnünk.

Rengetegen álmodozunk arról, hogy egyszer nyerünk több tízmillió forintot a lottón. Negyven milliót mondjuk. Ugye nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egy harmadik típusú találkozásnak nagyobb az esélye? De összejöhet az a negyven milla máshogy is, például sokat segít, ha önkormányzati vezetők/gengszterek zsebében tartózkodunk kesztyűbábként. Mert akkor ezek időnként mozgatnak minket, majd megjutalmaznak, ha ügyesek voltunk.

Kelemen László mindannyiunk cége, a Pécsi Városüzemelési és Vagyonkezelő Rt. (a Holding elődje) vezetője volt a Toller-érában és még utána is egy darabig. Papíron tehát a beosztottunk volt, az egyik szolgánk. De valamiért mégsem így viselkedett regnálása alatt. Tasnádi színrelépésével és a sokasodó árnyak miatt kellett mennie – 40 milliós végkielégítéssel. Ha kerekítünk és 160 ezer lakossal számolunk, akkor minden pécsi polgár 250 forinttal szállt be, egy négyfős család egy ezressel. Ugye szívesebben dobta volna mindenki a Dunába ezt a pénzt?

A Dunántúli Napló újságírója, Cseri „Cserminátor” László által feltárt kétes (értsd: kilométerekről bűzlő) PVV-ingatlanügyek miatt rendőrségi nyomozás indult. Az ügy biztosan jó sokáig elhúzódik majd, hiszen számos ingatlanbizniszről van szó, több közülük olyan, hogy egy átlagos képességű ügyvéd biztosan merevgörcsöt kapna a papírok láttán. Vádaskodás lenne, ha olyanokat írnék, hogy a városi vagyon elherdálása személyes haszonszerzés céljából, úgyhogy nem is teszek ilyet. Inkább eljátszom a gondolattal, mit tennék, ha csupán a pofám befogásáért adna nekem valaki negyven millió forintot.

„Ki nem tudja, hogy ki volt a fő hajtója ezeknek a “beruházásoknak”?” – írta hozzászólásában Krankenschrantz. Tudjuk, persze. Azt is tudjuk, nincs abban a helyzetben, hogy védekezzen. Nem is lesz soha. A purgatóriumból nincs visszaút.