Köszönjük, pécsi foci!

Egyetlen pozitív hozadéka van a város, a megye, az ország, a világmindenség és szegény néhai bűnöző Kalmanovics számára annak, hogy a pécsi foci húsz éve folyamatosan lefelé megy. Ez pedig a pécsi Rátgéber- és kosárlabdakultusz. Akkor ezt most kifejtem.

Az vitathatatlan, hogy a futball – ha azt nem tolocskók, lengyelferik, horváthgyulák játsszák – látványosabb és szórakoztatóbb játék, mint a kosárlabda, főleg annak női változata. Ha Pécs csak fele akkora focifellegvárrá alakult volna az elmúlt 15-20 évben, mint mondjuk Debrecen, és a csapat most nem nevetség tárgya lenne, hanem az aranyért küzdene az első osztályban, akkor a női kosárlabda maximum kellemes színfolt lehetne a baranyai sportéletben.

Mivel azonban a pécsi futball az évek alatt szép lassan letammonizálódott, a kosárlabda átvette tőle a közönségszórakoztató és közösségképző szerepet. Még szép, hogy én, aki a labdarúgás nevű sportág kritikátlan rajongója vagyok, a MiZónak szorítok, a Pamacson pedig már évek óta röhögni sem tudok, egyszerűen csak nem veszem tudomásul a létezését.

Nem vagyok hülye, hogy kétségbe vonjam Rátgéber zsenialitását (viccen kívül: szerintem a magyar fociban is tudna sikereket elérni), de még az ő géniusza is kevés lett volna ahhoz, hogy a női kosárlabda népszerűségét a futballé fölé emelje Pécsett, ha nincs a fentebb vázolt folyamat.

Leegyszerűsítve: ha a Pamacs nyert volna néhány NB I-es bajnokságot 90 óta, akkor nagy valószínűséggel a város nem alakul kosárlabda-fellegvárrá, nincs dicsőséges Euroliga-szereplés, nincs ekkora kultusza a kosárlabdának és Rátgébernek, és persze utóbbi nem ment volna Moszkvába sem. Szóval hajrá MiZo és köszönjük szépen, pécsi foci!

És akkor most jöhetnek a gyalázkodó kommentek!

9 hozzászólás a(z) “Köszönjük, pécsi foci!” bejegyzéshez

  1. Vicces…
    Ne mossuk össze a színvonaltalan első osztályban bajnoki címért folytatott küzdelmet egy kosárlabda Euroligával.
    Mindkét sportot ismerem és szeretem, ebből kifolyólag ez a mondat a legnagyobb baromsága az egész irománynak: “Az vitathatatlan, hogy a futball – ha azt nem tolocskók, lengyelferik, horváthgyulák játsszák – látványosabb és szórakoztatóbb játék, mint a kosárlabda, főleg annak női változata.”
    Akkor nézzük objektívan, egy egyszerű sportbarát szemével! (Én nem lennék jó példa, mert bármelyikre kimegyek, de gondoljuk végig).
    Foci, november végén, 2 fokban, metsző széllel, a végeredmény, 90 perc átfagyás után, 0-0, volt két gólhelyzet és három sárgalap. Ebből egy gólhelyzetet sikerült vizuálisan észlelni. A másiknál éppen leesett a szotyiszacskó. A sárgalapokra okot szolgáltató események közül egyet sem sikerült realizálni, mert vagy túl messze voltak, vagy a rosseb sem látott semmit az összegabajodó lábaknál.
    Kosárlabda: november végén, fűtött csarnokban (sőt a teltháztól még melegebb van). 40 perc tiszta játékidő után (ami ugyanannyi valós időintervallum, mint a focimeccs) a végeredmény 69-67, számolatlan mennyiségű kosárradobás, szabálytalanság, időkérés, és egyéb történt. Az ember figyelme gyakorlatilag egy pillanatra sem lanyhult. Néhány kosarat nem látott, mert éppen vakarózott, csókolózott, ráestek a felső sorból a nagy lelkesedésben, vagy csak kint ragadta büfében. Minden közel történt, elvétve volt korlátozva a távolság miatt, bizonyos esemény megítélésében.
    Melyik a vonzóbb, ha egy egyik felé sem elfogult emberről van szó.
    Valószínüleg a PMFC 5 bajnoki címe sem váloztatott volna a helyi kosárlabda sorsán, maximum a pécsi sportbarátok két oldalra tejelnének belépőjegy, illetve bérlet formájában.
    Viszont a ha-val és egyéb fikciós ködökkel induló mondatoknak (így az előzőneknincs sincs) sok értelme, ahogy az erősen fikció szagú, és önkényesen kiválaszott példákkal alátámasztott írásnak sem… A múlt hibájiból ne úgy akarjunk tanulni, hogy a jelenre nézve teljesen téves következtetésket vonunk le.

  2. Nem gyalázkodok, csak megemlítem, hogy a kosárkultusz kialakulásakor még volt Pécsett focicsapat. Magyar szinten nem is rossz.
    Az lehet, hogy te (aki mellékesen még nicket sem adtál a véleményedhez) még nem jártál kosármeccsre.

  3. “Nem gyalázkodok, csak megemlítem, hogy a kosárkultusz kialakulásakor még volt Pécsett focicsapat.”

    Abszolút igaz, csak még a fociba elfogyott a pénz, addig a női csapatot folyamatosan építették. Magyarán mindennek a pénz az alapja és azt is tudjuk hogy a női kosárlabda nem kerül annyiba, mint egy focicsapat vagy akár egy férfi kosárcsapat.

  4. Attól még hogy a fától nem veszik észre az erdőt még tény és jól levezethető, ahogy a szurkolók lemorzsolódása kialakult az elmúlt időben, és ennek a kosár lett a nyertese:
    A foci meccsekről elmaradtak a szurkolók. Egy részük átment kosárlabdát kedvelni, egy részük elkerüli a sportesemények bármelyikét, és maradt egy kicsi mag a stadionban a rendezetlen körülmények között.
    A szurkolók csak találtak egy felemelkedőben lévő labdaátékot. Ha az éppen kéilabda lett volna lehet most a Veszprém agy más kézi hatalmak ellen lehetne szurkolni menni.
    És tényleg nem szabad színvonalt összehasonlítani. Női kosárban 20-30 elit klub egész európában és szinte semmi bázis, míg a fociban több ezer csapat küzd hogy a legjobbakhoz tartozzon…

  5. Minden bizonnyal a szurkolásnak is van “anatómiája” ? – ki, kinek és miért szurkol,- mérkőzéseken,vagy a tv. előtt.
    Esetemben egy jó könyv elolvasása szerez kb. olyan érzést, mint másnak egy győzelem ? ( sportsiker)- valamennyi “sportesemény” látogatását kerülöm ! – utolsó sportesemény : láttam Grosics Gyulát Pécsett a PVSK “stadionban”… :-)
    Ezért aztán ,- bocs’ aki ismerné,- ilyenekkel múlatom időmet :
    Magyarok nagy pályán (9) http://nol.hu/sport/20090905-aranygomb_utca Elnézést, de a legfrissebbet most nem találtam meg . Alberttel senkit nem akartam “idegesíteni!”- van Sándor Károly – Tichy Lajos – és mások is. (magyarok)
    Említeném még : Märcz Róbert : Hajrá, Pécs (1-2-3 kötet ) – http://www.pvsk.hu/?q=node/4528 ( sok régi fotóval!) << a 2.kötet PVSK /kosárlabda !
    [épp' a könyv(ek) alapján is állítom , lehetett volna a (pécsi) ffi. és női kézilabdát is "életben hagyni!" ] <OK ! shawshank ! Valakik, valahol, bizonyára nem akarták ! (?)
    Más “gondolatok ”
    * emlékszem oly’ időkre, amikor azonos kezdési időpontban (!) volt kosár és futballmérkőzés. < OK! akárki megjegyzésére.
    ** A (volt) Szénbánya és az Urán dolgozói “kaptuk” (valamennyiért ?) az éves sportbelépőt ! (igaz, csak “állóhelyre” jogosított- emlékezetem szerint )
    *** Nem is tudom, pl. az “Üdülési csekk” … (=kaffetéria rendszer eleme) – ill. az ÚDN “agyonreklámozott” “Hűségkártyája” – sportrendezvény látogatásához miért nem alkalmazható ? :-(
    Sporthoz : tegnap olvasom az UNIV Pécs 150. (!) jubileumi számban : Versengés a billentyűzet mögött (12.old.) Ratting Anita (PTE KTK) országos bajnok -és világbajnokság résztvevője. (… gépírásban !)

  6. Bár egy régebbi hozzászólásnál kaptam “sárga lapot”, hogy miért írok többször – és főleg (számára ?) érthetetlenül ! – válasz : talán azért, mert (állítólag) demokrácia van ! – :-) illetve : csak !
    KARO nevű hozzászólónak üzenném : (egy retro történet) = láttam anno – személyesen – a kb. 5. oszt (ált.isk.) gyerekek “kiválasztását”, alkalmasak lennének-e futballistának ? Ott rúgta a “bőrt” pl. Csirka Ferenc is ! – igen tehetségesen ! – de valamiért nem láttak benne tehetséget! (?) – Majd a Sportiskolában – kosárlabdás “osztályba” került… ( a kosárlabdás gyerekek nem egy alkalommal “győztek” a focisták ellen… ) – majd mindenkiből lett “az”, ami lett ! – Nem kritika ! – csak egy gondolat (…) lehet, hogy az “alapoknál” (kiválaszt(ód)ás ) kezdődnek a bajok ? … < részben Gerillának is !

  7. Keményen fogalmazott igazságok vannak az írásban. Jómagam sosem voltam futball rajongó, de néha szívesen megnéztem egy-egy mérkőzést a Dózsa pályán. Az, hogy milyen színvonalon játszik egy csapat könnyen eldönthető abból, hogy hány játékos nevére emlékszik az ember. Őszintén meg kell mondanom, hogy a mostani Pamacs csapatból egy nevet sem tudnék mondani, csak ha újságban, sportrovatban utána néznék.
    A régi Dózsát talán hibátlanul tudnám felsorolni és a Mizo-t is, kevés tévesztéssel. Nem biztos, hogy a kritikai hang eredményre vezet, de mindenképpen elgondolkodtat, feltehetően az illetékeseket is. Köszi a cikket Pécsi Gerilla.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

*


*

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>